Fiatalságom eltékozoltam,
pedig hamvas volt,
mint a harmat,
remény lebegett felettem,
lüktetett hevesen a vérem,
de
tudtam hideg lenni,
mint amikor jégcsap
lóg az ereszen,
ám
kegyetlen sohasem lettem.
Sötét éjszakában
vártam a csillagfényt,
velük melengettem
jövendő életem,
amiről ...

A végtelen víz fölött gyöngyház-ég dalol,
s a hangokkal együtt zeng a szél.
Távoli hegytetők alól
hangtalan vágy jön s alél,
a mámoros platán alatt
gyászos álmok sikoltanak,
habár a sétány most kihalt.
A fények időt bomlasztanak...
Vízbe hullnak megélt-képek,
rubin-színű semmivé válnak,
szívekben eleven ...

Őrt állnak,
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.

Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.

Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.


Szeged,2012. február 16.

Tavaszias fények adnak csókot a tavas kert fehérségének.
A behavazott környezetben fénytündérek szárnya lebben
színpompás táncukkal a tavaszt idézve a még télies telken.
De a szintén tavaszias, derült ég még nem győzte le a hideg telet.

Bár ebben a harcában a kikelet eddig nem győzött,
mert csak néhány ...

Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé.
Tudja, a szívtelen tél ellen,
amely felette lebeg,
tehetetlen az akarat,
szembenézett a jövőjével,
és a tenyerembe telepedett.

Őszi szél csábítóan
kopogtatja
ablakom,
hideget hoz zsákjában
északról,
hűvös homállyal
tart felém,
magához ragad a szenvedély
ám találkánkban az elválás
benne él, ölelhetsz
nyirkos hideg szíveddel,
eddig is közösültem
sok ősszel,
magad is ...