Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a végtelen.
A habok csendben ...

A temetőben elmélázva sétáltam.
Amikor majdnem neki mentem, akkor láttam,
Szép volt az arca, és jó az alakja.
Köszöntem, s neki szóra nyílt az ajka.
Nem hallottam mit mondott,
mert a szél elvitte a hangot.
Biztosan valahonnét ismerhettem,
emlékeimben lázasan kutatni kezdtem.
Mikor látta, hogy mennyit tétovázok
és zavartan rámosolyogva ...

Nagy pelyhekben hull a komorodó szürke felhőkből a hó.
Meleg szobából a fehér hópaplanba bújt kertre nézni jó.
Az egész környék a téli este hideg nyugalmába dermed,
majd az éjszaka jeges ölelésével karolja át a kertet.

A hócsipkés, kopasz, álomba szenderült fák adják át szépségüket
a jeges leheletű, ...

Pingvin vers


Én egy kedves,
különös kis pingvin vagyok,
jéghidegben, hóviharban
meg sem fagyok.

...

Az éj sötét, vak és hideg,
a világ zord, vad és bánt.
Ki hoz békét a földre,
ha nem te, ó kis gyertyaláng!

E sötét reménytelenség honába
ki hozhat örömöt, lángot,
ha nem a te fényed melege,
ó kis gyertyalángom.

Te adod a reményt az utolsó percben,
míg te égsz fényedtől múlik a ...

Ne kérd tőlem, hogy elfelejtselek
távoli az nekem, mint Napnak a hegyek
Ha itt vagy velem, ajkaim megérintenek
s a világ horpadt arca, ilyenkor kifeszül, kerek.

Az a perc, forrón, lüktetőn miénk
bennem dobban a szív, ha a te kezed karol
Csak a csend préselte tenyerét közénk
hideg ujjaitól a szél is sír.. ...