Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak ...

Harisnyáján egy szem lefutott,
Püffedt arcára púdert rakott,
Míg a szoknyáját felvette,
Könnyet az arcán szétkente.
A házmestert mindig kifizette,
Hol pénzbe, hol természetbe.

És dúdolta a dallamot:

\'A budai éjszakában,
Sétálgatok kisszoknyában.
Én semmit sem alkotok,
Csak szerelmet árulok.\'

Tegnap új munkát ...

Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a végtelen.
A habok csendben ...

A temetőben elmélázva sétáltam.
Amikor majdnem neki mentem, akkor láttam,
Szép volt az arca, és jó az alakja.
Köszöntem, s neki szóra nyílt az ajka.
Nem hallottam mit mondott,
mert a szél elvitte a hangot.
Biztosan valahonnét ismerhettem,
emlékeimben lázasan kutatni kezdtem.
Mikor látta, hogy mennyit tétovázok
és zavartan rámosolyogva ...