Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék ...

Gomolyfelhők borítják az eget,
nem szellő lengedez,
hideg szél hasítja bőrömet,
megszokhattam volna már...
Voltak felettem
bárányfelhős kék napok,
zöld fűben fekve
néztem a napot,
két csillag világított rám szebben,
mint a világűr összes fénye,
melengetve átölelte testemet,
élvezettel ...

Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak,
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúztatását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! Ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye ...

Élvezem a napot.
A tél idén hosszú volt.
Előttem sok hóvirág.
Velük szebb most a világ.

Meghitt, szép jelei a közelgő kikeletnek.
A Nap sugarai vetnek véget a hidegnek.
Nagyon vágyunk már a közeledő tavaszra,
az új élet reményét hozó sugaraira!

Gyere kikelet! Igyekezz már! Nagyon ...

Fiatalságom eltékozoltam,
pedig hamvas volt,
mint a harmat,
remény lebegett felettem,
lüktetett hevesen a vérem,
de
tudtam hideg lenni,
mint amikor jégcsap
lóg az ereszen,
ám
kegyetlen sohasem lettem.
Sötét éjszakában
vártam a csillagfényt,
velük melengettem
jövendő életem,
amiről ...

A végtelen víz fölött gyöngyház-ég dalol,
s a hangokkal együtt zeng a szél.
Távoli hegytetők alól
hangtalan vágy jön s alél,
a mámoros platán alatt
gyászos álmok sikoltanak,
habár a sétány most kihalt.
A fények időt bomlasztanak...
Vízbe hullnak megélt-képek,
rubin-színű semmivé válnak,
szívekben eleven ...