Az élet vásznán öltöget a sorskeze
több szálú sodrott fonállal,
lassan megkopik, tompul a tű hegye,
túl jut még néhány vonással...,

ha feslik a cérna,
újrafűzi néha,
vagy berakja a sorba.
Ennyi volt a dolga.
*
Átjáró

csendesen halad, az életvonat,
döcög előre, -és néha tolat,

most váltóhoz ért, ...

Gondoltam egy nagyot és arra

jutottam, még ma megleckéztetem

kedvenc éttermem újdonatúj

tar ...

Hideg tavaszi szél didergeti hátam.
Aranylik a kék ég vidám napsugárban.
A fák lombkoronáin az apró levelek,
Boldogan mosolyogva, hintázva lengenek.

Arcomon derű, szívemben bánat.
Mintha nem is lenne gondom, bámulom a tájat!
Szívemben hordozom sorsom metszett szárnyát,
Egy rólam szóló JELENTÉS, hazug, ...

Tintafoltként megszülettem,
ócska, zord papíron,
nem tervezett senki vélem,
nem szenvedte kínom.

Beszippantott hát magába
halott és sárga lap,
nem hiányzok, mindhiába,
kerül a fény, s a Nap.

Ültem ottan én magamba,
egyedül s hidegen,
fény felé még csak kinyúlva
búcsúztam ...

Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)

Él bennem is az, az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, meg tudná vakarni!)

Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg ...

Állj meg Idő!
Hova sietsz?
Még egy kicsit
hagyd velem a ragyogást.
Nem hallja meg
kérésemet!
Nem akarja!
Nem létezik:
nincsen Idő.
Nyugovóra készülődő hűtlenséggel
itt van már a
nincsen Idő:
csilingelve,
rejtelmesen,
kegyetlenül,
nem kímélve
hideg ...