Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Fájdalom versek

Kinyitom a szemem,
végtelen kékség vesz körül
vagyok puha fehérség
kívül-belül.
Nincs anyagcsere,
nincsenek salakanyagok,
anyagtalan lélek vagyok.
A halál tisztára mosott.
Létezem,
de mégsem,
elpárolgok a kékségben.
Ez itt az amnézia világa,
színtelen a feledés
virága.
Nincs mocskos emlék,
feledni méltó,
nincs ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban! Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést! Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak! Ordító ...
Részletek
Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetére belemar! Nem önző önmegadásom tompít, sokkal inkább felkínálható lehetőségek újbóli ...
Részletek
Szeretnélek boldoggá tenni téged
de nem vagyok rá képes.
Automatikusan el löklek magamtól téged
annyira sajnálom kérlek hidd el.
Szerettelek volna közel engedni téged
de nem tudlak csak el lökni vagyok képes.

Nem baj ha nem értesz kedves
mert sokszor magamat sem értem.
Tényleg szeretlek téged
de valamiért legrosszabb énem
mindig feltámad ...
Részletek
Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...
Részletek
Kendőbe kötve kis lábasában,

hazahozta családja vacsoráját,

úri asztalok maradékát

József Attila mosónő anyja.

Gyenge volt, apró, krán meghalt,

„mert a mosónők korán halnak”,

Gyermekei árván maradtak.

A város peremén szegényen éltek,

de gazdagon virágzott költői lélek

Attilában, ki halhatatlan ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére