Szeretnélek boldoggá tenni téged
de nem vagyok rá képes.
Automatikusan el löklek magamtól téged
annyira sajnálom kérlek hidd el.
Szerettelek volna közel engedni téged
de nem tudlak csak el lökni vagyok képes.

Nem baj ha nem értesz kedves
mert sokszor magamat sem értem.
Tényleg szeretlek téged
de valamiért legrosszabb énem
mindig feltámad ...

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...

El kéne már dobni régi rozsdás énem,
Csak úgy, mintha az nem is kellene nékem…
De hogyan, amikor itt van bennem, érzem?

Életvonatom holtvágányon örökre, miért maradt?
Még induláskor a váltónál, mi ok volt, hogy elakadt?

Ha csak áll a vonat egyhelyben, mert ott marad,
Minden, mi a szerkocsiban van, álom marad.
Akkor is ketyeg az idő, pereg a ...

A lelkembe hatolt a váratlan, könnyfakasztó rémület!
Itten már senki nem szereti a jó megöregedettet?
Miért nem kóstolgathatom... cukormentes süteményüket?
*
Rémület támad,
Indítja könnyfakasztást!
Öregség szeret?
*
Az életem az enyém, ezzel... juj, áltatom magamat!
Közben meg a körülmények csak nekem húznak falakat!
Csontig hatoló a ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...