Szívembe beleégett nyomok, mit itt hagytak az esztendők,
Emlékek lángolnak a sírban, mik soha nem felejthetők
Lelkembe végleg beleékelődtek, mint sárba a lábnyom,
Mély érzés szálldogál bennem, és repül gyönge angyalszárnyon.

Nem történhet meg már, mi egykor maga volt a boldog mosoly?
Elhalt örömnek fája, földjéből nőtt ki a bú, s oly ...

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei ...

Nem kell mindenre tudni a választ,
az életben kell a talány;
nem sejti senki, -út amit választ, -
virágos, vagy csupa csalán?

Nemcsak a derű kísér el társként,
az élet ejt sajgó sebet,
lehetett volna sok minden másképp...,
hiába már a bölcselet.

Utólag könnyű okosnak lenni,
hibáztatni a tegnapot,
mit kellett volna másképpen ...

Vidám napsugár táncol a vidéken,
vidám táncát járja a környéken.
Szaporán ropja jobbra, ropja balra,
táncol növényekre és házfalakra,

érő gyümölcsökre és szőlőkre,
az egész amúgy is szép vidékre.
Melegét is adja e tájékra
fontosságát így is kimutatva.

Reggel vihar volt, de a Nap győzött.
Utat tört a komor felhők ...

Finom illat, ízes falat
Szemed még mit kívánhat
Egyél most mindenből
Bőséggel szeretetből

Nézz majd az égre fel
Kívánságod suttogd el
Majd egyszer teljesüljön
Bánatod tova tűnjön

Kívánok szívedbe békességet
Otthonodba melegséget
Családodnak egészséget
Kedvesednek csak téged
...

Orchidea a szeretet virága
csodálatos illatát árasztja
a szeretetre vágyó világra!
Aki ezt adja, szeretetét adja,

aki kapja, az az Őt szerető szívébe zárja!
Mily gyönyörűség így tekinteni e világra,
a szeretetnek varázslatos álomvilágára.
Nekünk ezt mondja a nálunk pompázó orchidea.