Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...

A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín katángvirágok.
Ösvények vittek és ösvények ...

Havas fenyők, szépség és idegenség
bennetek, együtt, hajnali szerencsét
remél a lélek, amikor kiléptek
a feketéből, éji messzeségnek
honából, látszat kigyúl és fehérlik,
s égő hó szikrák szállnak fel a kékig.

Idegenség? Igen. Szépségből bánat
szintén kinéz: csak múlandót imádhat
emberi szív? Gyönyörű álomcsendet
a jött idő ...

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

A nyíló jégvirág
Beteríti az ablakot.
A látást zavarja.
Kristályos szirmok csillognak,
Némán mesélésbe fognak.
*
Immár, csontos a víz
Lefedi a tó felszínét.
Nagy korcsolyapálya.
Egy kislány pörög szoknyában,
Táncol, játszik tündérlázban.
*
Ablakban jégvirág.
Oly' zúzmarás fák, csak ...

A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában

Változik a világ, ciklusos az idő,
Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő!

Ősz,
Tavasz
Már nincsen,
Megváltozott
Az idő, s világ.

Az idő, s világ
Megváltozott,
Már nincsen
Tavasz,
Ősz.

Fehér csillogás
A repülő hópihék.
Jégtörő ...

Az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban

Merengésnek helye!
A folyóparti erdőben
Árnyakat vet a fény!
*
Vad, romboló vihar!
Jó időnek itt a vége,
Szél, ágakat szaggat.
*
Csúnyácska vihar jön!
Nagy csattanás és a kutya
Ijedten menekül.
*
Csúszósan havas táj!
Domboldal. Lesikló-pálya.
Gyerek ott ...