1. IDŐ

Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?

2. GÉPEK

Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...

Kis ösztön-gép? Anyag kódolt anyagba
rendezett mozgást, amelyben a lét
meg-megújuló életbe, halálba
csodát bezárt: visszatérő körét?

A földmorzsákat nézem: boly-bejárat
egyszerre egyszerű és bonyolult.
A kis gép él, de élet-ösztönsávok
hullámain eltekergett a múlt,

s ember rosszul keresi a tekergőt:
oltáron saját ...

1.

Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra

2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek

3.
Kellene már egy új szerelem
lánggal ...

Emlékkép: Beck’s hatás - anno

Vidám színek simulnak a lét áttetsző burkán,
redőzetlen felszín,
talán végtelen hullám.
Ízek dallamán, impressziók szárnyán,
kellemes tónussal
terpeszkedve hull rám.

Szirmot bont, készül, feszülni kezd lomhán,
gyöngyöző folyamként,
a perem horizontján.
Megáll az ...

Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.

Fényt dobott rám keresztek lengő ...

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...