Avagy: tagadni a múltat?

A jövő titok,
De, a végzet intézi…
Múlt meg, úgy, ahogy…!
*
Másodpercenként
Létezik, jövő kezdet.
Csak múlt alapján!
*
A vágy, csak álom,
Vagy teljesül, vagy soha…
A múlt, biztos pont!
*
A múlttól félni
Dőreség, vissza nem jön.
Csak… kutakodni!
*
Előttünk tenger
Sok kérdés ...

Hétköznapi pszichológia…

Köd
Sűrű
Fényt takar.
Varázs kerék
Kijárat nélkül.

Kijárat nélkül
Varázskerék.
Fényt takar
Sűrű
Köd.
*
Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben
Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat.
Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem,
De,
Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút ...

Fényben cseresznye piros csendje csengett.
Ágak között zöldnek mesélt a kék,
majd felhőlángokig magasba dobta
füttyét a nyár: kigyúlt hangörömét.

Lehet: leginkább a tájat szerettem,
elrejtőző és kinyíló világ
útjait, s egy-egy szétmorzsolt levélnek
mámorító kakukkfű-illatát,

az ösvényt, hegyre vagy a völgybe tartót,
rétet, ...

Milyen jó volt, ha aludtak az órák,
s a számlapjukon szendergett a fény:
időt, - akkor még - hozott, s nem vitt álom.
Tél gomblyukában kinyílt piros remény.

A bútorcsontok megreccsentek olykor.
Párna lélegzett, és egér-neszek
gurítottak át nyugodt végtelenbe
kis gyöngygolyókat: emlék-könnycseppeket.

Jó volt hinni mosolygó ...

Mikor az idő eltörött,
e tényt az érdek rejti el,
s guillotine élén életed,
ha kérdezel.

Mikor az idő eltörött,
nagy kéz feszít ki délibáb
képet, egy színdús Ninivét:
hamis világ.

Mikor az idő eltörött,
a fák és a szívek felett
ijedt ív száll, madár kiált
félelmeket.

Mikor az idő eltörött,
csillagtájon áttűz ...

1. IDŐ

Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?

2. GÉPEK

Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...