Erős vár állott a bércen,
nem vették be, nem azt, még nem!
Sem csellel, sem erővel,
sem egy világverővel!

Kősziklára lett építve,
mint vártemplom, s az Úr népe,
konok, szilárd, oly büszke,
áll, mint öröklét tükre,

''Ámde lassan porrá omlasz,
ledöntelek, bármit mondasz,
büszke bástyád omladék lesz!\'
Szól ...

Legelőn a gémes kútnál
csendben delel a gulya,
pásztor mellett fűben hever,
hang nélkül egy furulya.

Útja felén, - mintha állna,
égen izzó tűzkorong,
kevés enyhet adhat most a
szomjas, tikkadt fűzfalomb.

Szegett fejjel egy csomóba
verődött a racka nyáj,
szikes föld kérges felszínét,
díszíti a tarka ...

Gyökerekkel, bogyókkal, levelekkel
gyógyított az ősember...
röpült az idő,
maradt a betegség,
imádság legyen a segítség.
Újabb szelek fújtak:
nem elég az imádság,
elixír kell, az
biztos gyógyulás.
Eldobni az elixírt(!)
az mind felesleges
kuruzslás - mondta
a tudomány.
Itt vannak a tabletták,
vannak ...

Miért kérdezed: borzongok-e
ha arra gondolok
megöregedtem.
Nem felelek, csak
hangosan nevetek.
Nem látod: arcom, testem
mutatja koromat,
nézz a szemembe,
meglátod lelkemet,
derűt sugároz, mögötte
kezek lábak, arcok, mozognak,
mind én vagyok,
belőlem erednek, bennük vagyok
szebb, mint valaha,
amit Te soha sem
érthetsz meg, ...

Tudom, mennem kell!
Tudom, nem várnak.
Tudnom kell, mikor induljak!

Zuhanok!
Valaminek a része vagyok.
Hosszan és csendesen,
Közeledem.

Látom magam alatt a földet!
Sárga virágokat és puha zöldet.
Érezni akarom!

Megérkeztem!
Nyomot hagytam,
Párra lettem.

Ne hagyd,
Uram, hogy megtudjam,
az idő hová is tart,
volt-e valami start,
vagy ahogy lenni kéne,
sejteni, hogy hol a vége?


Engedd
hinnem, hogy örök a forgás
a világ csikorgó sarkain,
mégsem nagy még a rontás,
s a sok Ábel között
még kevés a Káin!


Ne hagyd,
Uram,hogy ...