Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Társadalom versek

321 
Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ilyen hiszékeny a költő,
akár nagy ...
Olvasták: 439
Részletek
Az Ön versének a helye...
297 
A világ inog, dől. Remélem, újra
nem omlik át egy világháborúba,
amelyből azt a rémes halálzenét
már nem hallja vissza az emberiség,
de emlékezhetne! Baromként bámul,
úgy: azon ép ész, ha ránéz, elámul.

Trump nincs ott. Ez egy kis könnyebbség, tényleg,
tükörcseppje a világreménységnek,
vörös hajú furcsa ripacs és szánom,
de az ...
Olvasták: 370
Részletek
275 
Ha nem tetszik is, írom: messziről látszó,
hogy bemocskoltak, nemzetiszín zászló!

Ha nem tetszik is, megírom azt, mi lényeg:
most-uralmát egy fenti csőcseléknek.

Ha nem tetszik is, írom: önhaszon-papság
cégérül használ istent és keresztfát.

Ha nem tetszik is, megírom, hogy nem ország,
amely hagyja: a bűnösök kifosszák!

Ha nem ...
Olvasták: 390
Részletek
289 
Gyávákat sohasem szerettem, -
csak gyávaságuk megértettem.
Önérdek közönyt megértettem,
megértettem, - de megvetettem.
Gyávákért tettem, amit tettem,
de azt belső parancsra tettem,
van, kinek ez megérthetetlen,
de most is teszem, itt van, bennem.
Becsület elengedhetetlen,
mert nélküle lélektelenben,
tengődik csak, akiben lélek, -
nagy baj, ...
Olvasták: 366
Részletek
299 
Aggódtok-e estelente:
- A Becsület erre ment-e?
Ne féljetek! Vannak hegyek:
nem ismernek Becsületet!

Úgy látjátok, hogy ez jól van?
Hízik disznótok az ólban…
Hazátok, - most, ugye néztek? –
egyszer eladott egy népet,

- s fejet kapkodsz, kis ebadta? –
Erdélyt is, így, visszakapta,
s Dolfi Bácsit éljenezte…
Becsület, te, - ...
Olvasták: 363
Részletek
289 
Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...
Olvasták: 421
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére