Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ilyen hiszékeny a költő,
akár nagy költő, vagy akár kicsi,
még ha jó vers, kapott tarkón lövéssel
együtt, később nevét felemeli.
S a gyermekek bűntelennek születnek, -
de optimista vágy itt mit takart?
Értette-e Radnóti saját világát?
Vagy útkeresőn imádta a dalt?
A verset bűn is lehet úgy imádni:
költő, s olvasó nem gondolkodik, -
ma ebben bűnös az egész magyarság,
s Magyarország, - ezt tisztán látni itt!
Nem először van így… Giccs lett a Himnusz, -
nem hibáztatom ezért Kölcseyt:
szíve igaz volt, s mit, naivan, úgy vélt,
abban (nála még) tiszta volt a hit.
Nem volt nagy költő. Petőfi? Ő az volt!
Ám a magyarság nem szerette meg!
Meghalt, díszlet lett érdek-magyaroknak,
s a mai jelene sem fényesebb
(csak mai tolvajok már nem idézik,
Petőfinél még jót akart a Dal,
de FIDESZORSZÁG fifikás világa
igaz magyarnak csak rosszat akar).

A társadalmi rend? Azt ma sem értik:
ha POLGÁRI, - jó, amíg pénzt dobál
a népnek is (kit érdekel az Eszme?).
Fent lopnak, s lent békén legel a nyáj.
Ha pénz fogyóban, mert FENT sokan lopnak,
és apadóban Világ Bőségszarú,
polgári világ előbb-utóbb rossz lesz
a népnek, és mindenütt szarszagú.
Ilyenkor jön ijedt polgári rendbe
a FASIZMUS, - vagy annak rokona:
erősödnek választási csalások,
s több honból lesz egy diktátor hona.
Egyházak? Őket Hitler nem szerette
(isten helyett istene volt a FAJ,
s népe az ÁRJA szóra majd elolvadt,
ily hízelgés magyarnál mit takart?).
Horthy alatt a magyar papság hízott, -
s FIDESZORSZÁGBAN mit is kap a pap?
A Vezérnek a Hit ma is megéri:
hithű szolgák népet butítanak.
Mindig ezt tették. Derék Ferenc pápát,
a keresztényt, ki „marháztatta le”?
S miért hallgatott az elhízott papság
korántsem szentpéteres Erdeje?

Ne tagadjuk: nagyon piszkos az ország!
Becsületet elad kínzott szegény.
Sunyi kispolgár álkeresztre bámul
Butítások Templomos Ünnepén
(s maszkot sem visel, úgy véli, hogy Isten
megvédi őt, s ez épp elég lehet,
butaság és butítás egybeolvad,
és öntelt ima égbe küld éneket!).
Nagy-, s kispolgárok már hányszor eladtak
Istent, Világot, és Becsületet!
Végül, persze, önmaguk is eladták,
mert a Nagy Üzlet Donig elmehet…
A Don után már hont elárulóknak
sem lett túl jó végül a sok kereszt, -
s miért hogy nemrég a „hős Horthy” sírra
Teniszbajnok Úr virágot letett?!
Nem értsz önérdek virágot, világot?
Nem látsz megannyi pusztításon át?
Nem látod: önző, s butított magyarság
mint tett itt tönkre erkölcsöt, Hazát?!

Fideszes költők különös legények,
a trágárkodó érdekes, ámde lop,
s még érdekesebb: trágár szabadsága
kényes polgárban nem kelt utálatot?
A másik? Nyelvét barna lyukba tolja,
s „zseniként” ír „katolikus imát”…
Giccses hízelgés. Jó ízlésű Isten,
ha volna, érte mit nyújtana át?

E bohóc fasizmust, persze, utálom,
szaporodik az erkölcsi halott,
ki nagylábon él, s törpe eszecskével
mily isten csudákat mondogatott!
S mondogat még! S mikor lesz ennek vége?
S e nép tudja-e, hogy mi volt a vég?
S érti a magyar azt, hogy szennyes eszmék
elhozhatják múltbeli végzetét?
S a magyar érzi: mindez milyen szégyen?
S Horthy bárhogy utálta Szálasit:
rémvilágért közös a felelősség, -

s lelki vakság egy népet megvakít!

(2020)