Gyávákat sohasem szerettem, -
csak gyávaságuk megértettem.
Önérdek közönyt megértettem,
megértettem, - de megvetettem.
Gyávákért tettem, amit tettem,
de azt belső parancsra tettem,
van, kinek ez megérthetetlen,
de most is teszem, itt van, bennem.
Becsület elengedhetetlen,
mert nélküle lélektelenben,
tengődik csak, akiben lélek, -
nagy baj, ...

Aggódtok-e estelente:
- A Becsület erre ment-e?
Ne féljetek! Vannak hegyek:
nem ismernek Becsületet!

Úgy látjátok, hogy ez jól van?
Hízik disznótok az ólban…
Hazátok, - most, ugye néztek? –
egyszer eladott egy népet,

- s fejet kapkodsz, kis ebadta? –
Erdélyt is, így, visszakapta,
s Dolfi Bácsit éljenezte…
Becsület, te, - ...

Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

Nem csoda, ha tudós tudóst elárul,
s Tudatlan elárultat Tudományt.
Annak, aki lop, elsősorban Hit kell, -
érdek-hit arra, hogy lophat tovább.
Van tudós: fél a nép szemébe nézni,
mert tudja jól, - mindenkit becsapott.
Hány tudós volt, aki szolgálta Hitlert,
míg Hitler fent volt? S később? Hallgatott!
S ne tévesszen meg látszatok ...

A lélekben énekek vannak,
azoknál is, kik ezt nem tudják, -
és ott álmodhat, lélek mélyben,
vágy-énekként az a Szabadság.

Van úgy: egyszerre, lélek mélyben,
énekálom fájón felébred,
s ez a fájdalom pusztít, rombol, -
ha nem segítik Messzeségek!

Ó, volt Hazám értette egykor,
amit e táj most dehogy ért meg:
halál homlokú lesz az ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...