Fáradt fény csillan minden cseppen
az eső áztatta kertünkben.
Nemrég hőség volt, most viszont esett
felüdítve az egész kertünket.

Az égen szürke felhők állnak
szűrt fényt adva a világnak.
Mindenhol kövér tócsák vannak,
őszi hangulatot mutatnak.

De az eső egyszer talán csak véget ér,
s a melegítő Nap az égre visszatér.
Akkor ...

A tavon a szél hullámokkal játszik.
A tó vize lágyan fodrozódik.
Pákozdnak obeliszkje idelátszik.
A Velencei-tó lassan ébredezik.

A tavaszi Nap lágyan simogatja a tájat,
a túlsó parti házakat és nádasokat.
A kéklő égen fehér bárányfelhők vannak
és adják hangulatát e kora tavaszi napnak.

Mindenhol csend van. A tavon csak néhány vitorlás ...

Vidáman ragyog a Nap fenn az égen.
Fürdik a táj a tavasz szépségében.
Bár reggel van még, de a lég már meleg.
Értékét növeli e szép reggelnek.

Kiskutyáink a hűs szobában hűsölnek
Ám ha éppen nem pihennek, ki-be sietnek,
mert a kertünkben vidáman kergetőznek.
Mindannyian örülünk e szép reggelnek.

Virágaink szépsége ennek a reggelnek ...

1.

Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra

2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek

3.
Kellene már egy új szerelem
lánggal ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...