Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak lelkemen.
Messzire elkerült az igaz szerelem.
Vágyaim kihaltak, - helyükön bölcsesség.
Érzelem? - Értelem! Az élet így is szép!
Éltet a napkelte, minden, ami öröm.
Napsugár, madárdal jelenti örömöm!