Hétköznapi pszichológia…

Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok!
Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló... határtalanul.
Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok,
Mi
Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul.

Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ...

Nap lekapcsolta a fényeket,
A gonosz csend, halkan lélegzett.
Erdő is ránk borult,
Látásunk… alakult.
Eltévedtünk, a sétánk így lett!

Séta közben ránk esteledett,
Körülöttünk a csend szepegett.
Erdő sűrűjében,
Sötétség ölében…
Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett.
*
...

Voltak és már tudom, mégsem…

Csatát megnyerni, ah, micsoda élvezet?!
Pedig háború, mi okozza végzetet…
Mindig is voltak, sokan, úgynevezett barátaim,
Így aztán, helyben meg is voltak az ellenségeim.

Néha harcolok veled drága, barátom.
Mint Nap a Földet, úgy szeretlek, nem bánom…
Néha harcolok veled drága, barátom!
*

A barátok ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új is van, így az álmom ellen még ...

Poéta vallomás

Az emberiség, nem az angyalok kolóniája,
Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma.
A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni,
Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni.
Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt
Közben még harapok valamit… már készen a fasírt.

Nem írok én szigorú katonai regulát,
De ...

Kávézgattunk, beszélgettünk, limerikben és haikuban…

Előttem sasszéz egy nagysága,
Kor-osztályom béli, jó márka.
Együtt kávézhatnánk,
Régmúltról dumálnánk.
Kikezdenék vele, csudára.
*
Szemem rátapadt
Követtem, mint kiskutya.
Csorgott a nyálam.
*
Tekintetét magamon érzem,
Léptét hallom… tán’ kísér engem...?
Nem ...