Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Feledném ágak hangos reccsenését,
mely átsuhanva rajtam oly félelmet keltő..
S, hogy merném-e váram
új erőből rakni, ha ismét
jő egy tomboló szellő??
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár?
Mely ismét, majd újra futva..
Bizton álló jövőt nem produkál.

Hát, hol vagyok én..??
Pucér fenékkel, melyen
ismét csak ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...

Bűntudat

Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.

Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...

Vihar dúl bennem..
Ahogy künn a természetben,
hol fák gyökerestől csavarodnak,
pocsolyákból, árvizek tombolnak..
Az én szívem is úgy tombol.

S egy könnycseppben a szerelem játéka,
az összes fájdalmaim ajándéka,
dúvadtan áll fejtetőre az élet..
Színpadán, kínpaddá lett ítélet.

Mely két csókban záródott..
Egyetlen álmomban ...

Tankában írta meg a szerzőpáros…

Felhők, szép fodrosan
Gyülekeznek vad viharhoz.
Villámfény, pont láttat.
Nem kellek én senkinek sem,
Életemet eltemetem
*
Viharban, nappal is
Csak az éjszaka látható.
Érlelő, nagy meleg.
Beásom a bokrok alá,
Ne találjon senki se rá.
*
Hideg, és oly’ meleg,
Háborúzó az égzengés.
A ...