Csordogál a kis patak, hűvös íze
ott bugyog ki az ős kövek között,
szilárd szülőföldem otthonából.
A napfény csillámai arcára vetülnek,
s csobogása magasan hallszik,
zúg a fenyves erdő zajában.
Versenyt űz a hangja a madarak
visításán, s az erdő lágy dallamán.
A patak erőre kap, terjeszkedik.
Boldogan táncát járja a sziklás ...

Élő hús-vér folyik mindenütt az utcákban
Bűzlik az irigység köztük, tapad a gyűlölet.
Undor telepszik erőszakkal a levegőben
Kihalt az őszinteség,szeretet,a becsület.

Visit visszhangja az élők lelkeikben
S közben a mennyben imák csengnek.
Élő halottként röhögnek egymás szemében
Miközben a pokol tüze hívja őket ...

Szeretnék rongybaba lenni
s mindig az arcodon
mosolyomat látni,
ölelésedbe beleolvadni.
Vihetnél magaddal
akár a zsebedbe,
vagy talán a kabátod
belső felébe.
Szomorúságodat felvidítanám,
ha épp kedved támad
velem játszadozhatnál.
Ha boldogságtól szíved
nagyokat dobban,
én azt is érezném,
meglapulva ...

Fájdalom tenger hulláma,
Keserű gondolatok nektárja,
Erőszakos lavinaként tombolva
Betör nyelőcsőm udvarába.

Széttárja önző karját,
markolja,szinte hasítja
Testem gyenge hús cafatát,
Görcsös vonaglását uralja.

Robban ajkaim puha párnája,
Nyelvem tűzlángjában ég
S fájdalmát kínosan ordítja:
-Élni akarok ...

Lábam alatt összekúszott fűszálak
ölelkeznek, hallom suttogó hangjuk.
Lágy szellő libben hegyről-hegyre,s
ráfonódik az izzadt testemre.
Lelkembe szívom a tücsök zenéjét,
majd kifújom, madarak hangján tovaszáll.
Érzem a napfény ölelő karját.
Szorosan ölelkezik keblemmel,
nem kapok levegőt, égeti bőrömet.
Tömören rakom a szénát ...