Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Timár Judith versei

Timár Judith (31)
188 
« Első oldal
1
139 
Amikor a tűz már nem éget,
testeden futkos, marja bőrödet,
fölényes kacaj benned remeg,
szomjazó ajkad kíntól pezseg.

Bár torkodban feszül érzésed,
alázattal bír, vele küzd éned.
Szusszanásig fáj perzselése,
felemészt tested szenvedése.

Fájdalom megmarkolja szíved,
szít, beléd-mar, mégis élvezed...
Alázat, küzdelem egy ...
Olvasták: 584
Részletek
Az Ön versének a helye...
152 
Siri csend, mi uralja a temetőt.
Lassú lábnyomom, halk szó, döbbenet
a szívemben, belefúródva cseppenként
fájdalmam adagolom percekbe, lakóként.

Sir-halom nehéz fala közt bölcsője
Isten tenyere, párnája a keresztje.
Szorítom a fejfát, míg tenyeremben
könnyeim nem tündököl vérezve.

A csendben röppenő hang fülembe lép.
Madarak zaja ...
Olvasták: 609
Részletek
140 
Kérlek olvadj belém, titokban várlak.
Rejtőzzél napfényén, úgy is látlak.
Otthonod legyen szívem kalitkája
ott jöjjön álom szelíden szempilládra.

Sóhajod csókja vibráljon testemnek,
halott sejtjeim így újjászületnek.
Kéz a kézben, már barátság kötelék,
összeolvad a létezés, nincs szakadék.
Olvasták: 629
Részletek
124 
Félelmetes csend lakozik
kopár fák hegyén,
döbbenet, mily rideg hang
süvít ágak tövén.
Csak percek alatt jön, és megy
rákapaszkodva,
harmatcseppek fényén,
kialvó élet létén.

Madarak némán,
gúzsba szorulva tépelődnek,
bölcső már nem ad ágyat
szívük melegének.
Bár nem tündököl fákon
piciny házikójuk,
szemükben ...
Olvasták: 576
Részletek
121 

Csontos testemet, mely

görcsöl eső-áztam szélben,

illatod megérinti nesztelen.

Ahogy hozzám simulsz,

kúszva szelíden,

mint sarjadó friss repkény,

föld gyomrából fakadó,

élethű gyógyír,

csenddé varázsolsz.

Ahogy a napfény

libben a szélben,

úgy lopsz néhány csókot

könnyező ...
Olvasták: 564
Részletek
143 

Ablakomon egy ködös reggel
Varázs foltokban üzenet nyergelt.
A lényeg, hogy ne lássa senki
hol szívét huncutul ráfesti.

Fölényes napsugár mit nem sejtve
ahogy az ablakra rálehelve,
tapad szorosan már ott hagyott
minta-jelre, mely még dobogott.

Lélekelem, mely átkarolva
libbenti mosolyom dalolva.
Tűz-fény lefolyik az ...
Olvasták: 601
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére