Az érzelmek a könyvekbe bújtak,
Éreztem, hogy a percek lassan múltak,
Hátat fordítok most már a múltnak,
A fények a csendben újra kigyúltak.

Minden nehéz lépés egyre könnyebb,
A végtelen zaj egyre halkabb, s aztán csönd lett.
Elengedem, ami eddig fogva tartott,
Magam mögött hagyom az összes harcot.


Dobd le a súlyt, mi a vállaidat nyomja,
Hagyd, hogy a vers a láncaidat bontsa.
A szavaim most átölelnek, nincsen más hátra,
Csak a szabadság kapuja szélesre tárva.