Ha az ember magányos
vándorol
megáll az utca szegletén
végig bámul
a házsoron

de nincs neki a kapuk előtt
a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon

és perceit a szív csak eldübörgi
mintha valaki lenne
aki figyelne

Ó , valami jel kéne ide
valami nagy- nagy álom

valami fény ami messze ...

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Borostás arcú házak
vigyorognak rám
az éjszakában

hűvös ablak szemeik
zavarosan integetnek
a csönd utcáit járom

s a sarkon
tolvaj bánat les rám
hogy dorongjával
eltaláljon

egyedül vagyok
félek , megkeresem
a csillagokat
s fütyörészek…

Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem ...

Fekszem az ágyon, és nem jön az álom
az enyhet adó.
Láz gyötri testem, és nem pihen lelkem
a vágyakozó.
Tódul az emlék, hisz most volt a " nemrég"
az ész menekül.
Bódul az agy már, és nincs, aki rám vár
félek egyedül.
A jelen száguld, a szív olyan árvult,
hogy fáj a magány.
Üldöz a múltam, mert élni akartam
ezer a ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....