Éjjeli magányomban

Óceán habjai közt áramlik
fel és le, csalogatva a
partokon hevert kavicsok
szépre simított formáit.
Görgetve, majd magába szippantva
a könnyed, színes természetességet..
Hol milliónyi bugyborékok születnek..
újra és újjá.
Elragad a sós víz, mint könnyeknek teli kádja.
S álmaimban arcod látom..
Beszélsz hozzám, ...

Volt már, hogy minden napom rezgett..
Mikor a hangod, a fülembe zengett.
S mindegy volt az, milyen évszak.
Hold kelte, vagy épp nap..
Mert akkor, mindent rózsaszínben láttam,
millió úszkáló felhőkben jártam.
S volt, hogy elloptad a dallamot,
mi neked, csak neked szólhatott..

S nem tudom már, hogy múlhatott el.
Csak néztem.....s néztem fel, ...

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Borostás arcú házak
vigyorognak rám
az éjszakában

hűvös ablak szemeik
zavarosan integetnek
a csönd utcáit járom

s a sarkon
tolvaj bánat les rám
hogy dorongjával
eltaláljon

egyedül vagyok
félek , megkeresem
a csillagokat
s fütyörészek…

Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.

Koldusnak ...