Reszketek, mint csupasz meztelen fán az utolsó haldokló levél,
ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.

Néma csendjét megzavarja a talpam alatt ropogó jég zaja,
az idei év első latyakos masszába fagyott hava.
Meggémberedett görbe ...

Te túl jó vagy ehhez a beteg, elfajzott világhoz,
kegyetlen az élet, egy ilyen törékeny virághoz.
Nemesebb lelkű, tisztább szívű embert még nem láttam én,
lenyűgöző vagy, csodálatos, nemes akár egy égi tünemény.

Hűséges vagy, megértő, lojális másokhoz,
ragaszkodsz egy csodálatos, de naiv álomhoz.
Perzselő tűz, ritka báj ég ...

Városokat építünk majd döntünk romba,
civilizációkat taposunk bele a porba,
miközben a trombiták hősi indulókat fújnak,
szerte a világban gyilkos háborúk dúlnak.

Verseket írunk, melyek a szeretetről szólnak,
dalokat, melyek kedves bókokat szórnak.
Festményt alkotunk egy darab vászonból,
jövőt építünk pusztán édes ...

Az áldott napfény bőven ontja sugarait.
Az egész táj élvezi ölelő karjait.
A Balaton jelenleg éppen pihen, néma.
Elzúgott felette több erős vihara.

Mostanság szelíden néz a tájékra
épp úgy, mintha már nem is ősz volna.
De itt van az ősz a szépségeivel.
Elbúcsúzott a nyár szép emlékeivel

Halász István
Balatonfenyves, ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...