Ismerem a helyet ahol először esett rád a pillantásom
Akkor és ott tudtam hogy ez az életembe kerül
Rabul ejtettél és kegyelmet nem ismerve
Máig fogságban tartasz,napról napra elégek..
Nem tehetek róla nem én akartam így

A szemeidben elmerülve látom az életet
Az életet,melyben boldogságom vala
És a sors ...

Senki szívemből Téged ki nem űzhet.
mióta akkor sorsod, sorsomba fűzted.
mert lelki társad vagyok, már örökre!
az átjárót bezárom, a test csupán anyag!!
ha elmúlt, csak a szellem napfény-fátyla marad.

hogy bús légy, nem hagyhatom, értsd meg!
társam voltál a magányban, ...

Messze hív a végtelen,
örök rabsága
eltemet a hibámba
s elrepülök hirtelen.

Ádáz küzdelem már a jövő...
mint millió villám csapása
úgy taszít rabságba
vágyam, s majdani legyőzőm

még erőm telik harcolok,
sújthat sors rabsága
messze kiáltok, hát hiába
érzéseimhez hű ...

Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily hideg ellen.
Régi idők dala ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a ...