Fekete minden, fekete éden,
mióta érted megdobbant szívem.
Sötétben járok, utánad vágyom,
Te vagy a nappalom, Te vagy az álmom.

Nézz végre reám, mosolyogj szemembe,
örökre hajtsd fejed remegő keblemre!
Ó,ha nem teszed égbe száll életem,
fölvérzi sorsomat e hatalmas szerelem!

Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor ...

Kihalt az emberség
belőled, mind ami
bennünk a közőség,
ismerős emberi?

Miért e tagadás,
hogy van mi egyforma,
csak külső ami más?
Belsőd nem szólt soha?

Van egy vallomás:
A fenséges csoda
az minden ami más,
szeresd mi egyforma.

Így talán más lesz a
sorsod te ostoba.

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

Evezőlapátok kinn a parton
nagy utazásokról álmodnak.
Miközben kinn vannak várakozón
néha picit azért megmozdulnak,

vagy lehet, hogy mégsem? Talán csak én látom úgy,
mert a lenyugvó Nap fénye kúszik végig rajtuk?
Távolabb egy hullámlovas deszka lapul
csendben. Ő már szintén semerre sem mozdul.

Ezek a tárgyak itt révedeznek ...