Evezőlapátok kinn a parton
nagy utazásokról álmodnak.
Miközben kinn vannak várakozón
néha picit azért megmozdulnak,

vagy lehet, hogy mégsem? Talán csak én látom úgy,
mert a lenyugvó Nap fénye kúszik végig rajtuk?
Távolabb egy hullámlovas deszka lapul
csendben. Ő már szintén semerre sem mozdul.

Ezek a tárgyak itt révedeznek ...

Mint sors koldusa, vonszolja koloncként testét
A torzszülött lélek, mely önmagát csonkította meg,
Hogy világ csúfjaként, mit adott a lét,
Kigúnyolja, mert senkit sem szeret.

Megvetve mindent, miből egykor megfogant,
Falat emelt, hogy mind az alantast kirekessze,
Ám az egekig tornyozott gránit és ...

Mit nekem virág,
mit bűzlő kanáris,
mit nekem éled,
de mit már a halál is?

Életem elrothad
mint beteg világunk,
és segítségért
már hiába kiáltunk.

Hiába tanítanám
népem korcs ifjait,
hiába cinkelném
életük lapjait,

úgyis véget érne
hű tudásuk egyszer,
mert nem mutat az érme
fejre még ...

 
Túl vagy már rajta érzed ,hogy nem szeret,
Nem néz rád többé, nem fogja két kezed.
Szomorú a tény, de élete nélküled megy tovább,
Agglegény újból, esélyt nem ad neked most már.

Ő döntött így , hogy nem kér már ebből,
Sorsa , és sorsod megpecsételődött ...

Teliholdas éjjelen,
Térden állva kérem,
Segíts nekem,
Ó édes istenem.

Létezik egy törvény,
Olyan mint egy nagy örvény,
Felkavar és elnyel mindent,
Veszélyes ez felsőbb szinten.

Kezemben a fegyver,
A törvény szabályokat kever,
A szabályokat be kell tartani,
A fájdalomba bele kell harapni.

Olvasták: 841

Háború,