Egy nagy gödörben élek,
Földel már rég betemettek,
Lelkem szabadon kószál,
Szabadon a nagy világban.

Lassan megfulladok érzem,
Kis gödrömben melyben élek,
A Föld mellyel befedett az élet,
Mely levegőt tőlem elvett.

Szívem lassan, lassan porlik,
Eme gödörben, nagy magányomban élek,
És szívemnek hamvaiból,
Gyémántot ...

Tenyerembe
zsugorodik a remény,
míg új sorsom
rendezetlen bennem.
Árván, csontok mögött
hagyott szívem,
mint sovány fenyő dereka,
bánatot csepegtet.
Lepedőre feszít
a fülledt éjszaka,
lebeg a párás veríték szaga.
Mi lesz testemmel,
benne zúgó véremmel?

Már testetlen ...

Tűnődés Budaörs múltjából I.

Ti Budai hegyek, ha beszélni tudnátok,
Örs törzséről mit is mondanátok?

Kabarok seregét mely csillag vezette,
Hogy honfoglaló népét ide vezérelte?

Kordélyos szekerek kísérték útjukat,
S a múlt idők mocsaras-sarát taposó lovak.

Őseink sodródó népét hogyan fogadtátok,
E dimbes – ...

Lenéztünk a hajógépházba,
ahol a dugattyúk között
a fűtők futkostak pucéran
s vörösen, mint az ördögök;
a forró lég mintha valóban
pokolból zúdult volna ki –
Micsoda munka! ... „Megszokták már”,
szólt könnyedén mellettem valaki.

Nyugszéken ültem a hajón már,
csukott könyvemmel térdemen;
kétfelől kéklő hegyek ...

A Szent György - hegy lábánál
Van egy kedves város.
Ott születtem én is, mint Batsányi János.
Vízimalma újra forgatja a vizet,
S a fűzfákkal körülvett tó hullámaiban az idő
Arany napfényt fürdet.
A csillámló víztükör fehér hattyút ringat,
Búsan úszik szegény, jó barátot sirat.
Ott kezdtem totyogni, s ott húzta meg hajam
...

Vannak még becsületes emberek,
Kiknek szavuk maga a szeretet,
Kezeikkel törlik a könnyedet,
Simogatja bársonyhang a szívemet.

Vannak még tisztességes emberek,
Kiknek a becsület többet jelent
Adott szavukkal, bármi történhet,
Tartják magukat az igérethez.

Vannak még csodálatos emberek,
Kiknek minden napjuk kikelet,
Hajnalban ...