Érintsd meg lelkeddel a lelkem
Gyengéden motozz
Örömöt okozz
Puhán csókold meg égő sebem

Lelkem húrjait szólaltasd meg
Búsan sírhasson
Téged hívhasson
Mikor hiányodtól fájón remeg

Leheleted testemen jár végig
Érintsd meg szemem
Tapintsd zsigerem
Veled szállni tudjak az égig

Kezed heves szívemen ...

Szerelem.....
ma rád gondoltam
egész nap
indulnék utánad
éppen megérintettük
egymás lelkét
máris csak emlék,
hogy mosolyod
ringatott nem rég
ma nem is gondoltam
másra, csupán
arra az éjszakára
indulnék hozzád
még alig szerettük
egymást kicsit
s már nem is vagy itt
nem cáfolhatod
szerelmem ...

Egy nagy gödörben élek,
Földel már rég betemettek,
Lelkem szabadon kószál,
Szabadon a nagy világban.

Lassan megfulladok érzem,
Kis gödrömben melyben élek,
A Föld mellyel befedett az élet,
Mely levegőt tőlem elvett.

Szívem lassan, lassan porlik,
Eme gödörben, nagy magányomban élek,
És szívemnek hamvaiból,
Gyémántot ...

Tenyerembe
zsugorodik a remény,
míg új sorsom
rendezetlen bennem.
Árván, csontok mögött
hagyott szívem,
mint sovány fenyő dereka,
bánatot csepegtet.
Lepedőre feszít
a fülledt éjszaka,
lebeg a párás veríték szaga.
Mi lesz testemmel,
benne zúgó véremmel?

Már testetlen ...

Tűnődés Budaörs múltjából I.

Ti Budai hegyek, ha beszélni tudnátok,
Örs törzséről mit is mondanátok?

Kabarok seregét mely csillag vezette,
Hogy honfoglaló népét ide vezérelte?

Kordélyos szekerek kísérték útjukat,
S a múlt idők mocsaras-sarát taposó lovak.

Őseink sodródó népét hogyan fogadtátok,
E dimbes – ...

Lenéztünk a hajógépházba,
ahol a dugattyúk között
a fűtők futkostak pucéran
s vörösen, mint az ördögök;
a forró lég mintha valóban
pokolból zúdult volna ki –
Micsoda munka! ... „Megszokták már”,
szólt könnyedén mellettem valaki.

Nyugszéken ültem a hajón már,
csukott könyvemmel térdemen;
kétfelől kéklő hegyek ...