~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...

Szolgáljon intő példaként, lám mit is tehet,
a szeretet hiánya lássuk hová is vezet,
milyen hatással vagyunk mind sorsára,
hiába próbáljuk ráfogni bárki másra.

Mi tettük ezt és nem ő választotta,
szívét a magány lelkét a düh lassan elárasztotta,
csak fortyogott vált belőle lassan az ördög ...

Hat négyzetméternyi szabadság csupán ennyi jutott,
harminc évnyi rabság után saját teste börtönébe zárva,
millió kín, gondolat, vizsgálat és kezelés mind elbukott,
most csak fekszik vaságyán, végre a megváltásra várva.

És nem jön senki... Nem tűnnek fel cikázó hófehér fények,
nincsen virágcsokor kredencén, sehol egy könnyező ...

Akhilleusznak Péleusz fiának történetét,
kinek az Odüsszeia is zengi hős énekét...
Bárhol is harc dúlt az ősi Görög honban,
ő megjelent seregével és győzött nyomban.

Ragyogó mellvértjét nem sebezheti ember,
azt beszélték róla kit még Zeusz is kedvel.
Kit csak az istenekhez hasonlítanak mégis,
soha nem említik... Ezért hát most én ...

Képzeld el milyen érzés lehetett,
tizenöt év kómából fel ébredni...
Mindenki akit valaha szeretett,
elhunyt már vagy nem érdekli.

Sorsod nem számít már nekik,
fájdalmaddal egyedül maradtál,
lelked a bánat démona elé vetik,
hol lassan két részre szakadtál.

Feleséged elhagyott nagyon ...

Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam ...