Hideg sínek között...

Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.

A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés megcsap,
egy fél emberöltő semmivé válik.

Harminc év nyomtalan ...

Önfeláldozás

Létezik-e attól nagyobb kín vagy szenvedés,
mint amikor bármit is teszel az kevés.
Bárhogy is küzdenél semmit nem tehetsz,
azért kit a világon mindennél jobban szeretsz.

És te csak tehetetlenül némán nézheted,
ahogyan lassan eldobja magától az életet.
Szörnyű terhét mit cipel válláról levetnéd,
saját életedet ...

Rád bízom...

Most már rád bízom te gondoljad,
utakat te építs, gátjaink le romboljad,
most már rád bízom sorsunkat, te legyél,
te álmodjad tovább, utunkért most te tegyél.

Most már rád bízom merre induljunk tovább,
tudod az ember mindig annál ostobább,
minél több mindent könnyedén elér,
rád ...

Sorsdöntő pillanatok

Egy pillanat van, hogy a legfontosabb lehet,
egy pillanat, mely eldönthet hosszú éveket.
Egy pillanat, melyet oly régóta várunk,
talán fel sem ismerjük mikor rátalálunk.

Vannak pillanatok, melyek egy életre szólnak,
visszagondolva rájuk, megértjük milyen fontosak voltak.
Van, hogy nem ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ér,
a fény helyébe árnyék ...