Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...

A fényhozó

~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.

Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.

Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...

Kiégve

Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.

Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi ...

Hideg sínek között...

Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.

A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés megcsap,
egy fél emberöltő semmivé válik.

Harminc év nyomtalan ...

Önfeláldozás

Létezik-e attól nagyobb kín vagy szenvedés,
mint amikor bármit is teszel az kevés.
Bárhogy is küzdenél semmit nem tehetsz,
azért kit a világon mindennél jobban szeretsz.

És te csak tehetetlenül némán nézheted,
ahogyan lassan eldobja magától az életet.
Szörnyű terhét mit cipel válláról levetnéd,
saját életedet ...

Rád bízom...

Most már rád bízom te gondoljad,
utakat te építs, gátjaink le romboljad,
most már rád bízom sorsunkat, te legyél,
te álmodjad tovább, utunkért most te tegyél.

Most már rád bízom merre induljunk tovább,
tudod az ember mindig annál ostobább,
minél több mindent könnyedén elér,
rád ...