A messzeség
kék lángtükör.
Égő tűzkard
árnyékot öl.

Belenyugvó
a nyári táj,
bármi múlik,
akármi fáj.

Csend-híd alatt
vízcsík siet,
villant ezüst
pikkelyeket.

Mezőn virág,
s virágmező,
elszunnyadó,
felébredő,

s légben forog
álmos kerék:
bogár viszi
pici neszét,

s piros ...

Eperfáról, és semmi kis gyümölcséről
szólt a Költő, és eszembe jutott:
lágy ízről írt, de a gyümölcs húsában
kuporognak síró gondolatok.

A vonat elment. Júniusi utca
szintén, akár felvillant életem.
Égre képzelt Menny csacskamacska játék,
s Pokol, dudás szintén nem kell nekem.

Halál sem kell, ha titkot el nem árul.
Úgy gondolom: ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny ...

Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny ...

A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő ...