Ha Csillag újra álmodik,
más lesz az álma, más:
az Anyag szépség-gyermeke,
valóság-látomás.

Bár összedőlnek századok,
volt évezred sorok:
Csillagálomban gyúlt tükör
zeng, ébreszt, él, ragyog.

Anyag álom-tükörbe néz,
s máris szebb lesz a szép, -
piros szívekben vérvörös
dalt dobbant Messzeség.

Rossz múltat égi tűz ...

Hópihe had halálba átszalad.
Ablakon elmosódott pillanat.
Vízből hó lesz, hóból víz, olvadó
világ, ingó, bizonytalan való.

Fehér, szürke. A hegy félig sötét.
Elfáradtan süllyedő völgybe lép.
El-elbukik, de mégsem vallja be, -
finom ködben szemérmes élete.

Köd megmutat ezt-azt, s mindjárt ...

Szeretettel várunk,
Szeretettel várjuk,
Szeretettel vártuk.
Vártuk a szerelmet ,
Vártuk a szerelmünk,
Vártuk a szerelmes napokat,
A szerelmes dalokat.
Dalokat melyet a szerelem költ,
Nem, nem csak költ.
Elpusztít , lerombol ,
Később felépít, összerak.
Szerelem , te várva várt pillanat,
Keserű vagy és ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...

Mutasd meg az életnek minden oldalát.
Mutasd meg hogy milyen is ez a világ .
Mutasd meg hogy e világ, amiben élünk valódi arculatát.
Menjünk közösen együtt!
Szálljunk magasra ameddig csak tudunk.
Éljük át a pillanatnak érzelmeit.
Éljünk együtt ameddig csak tudunk.
De a lényeg az legyen! hogy ahová megyünk mindig ...