A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

A Mikulásra örömmel várva
lelkemben gyerek leszek újra.
Sokszor felnézek az égre.
Felnőttként hiszek a mesékben.

A Mikulásra buzgón várva az eget nézem.
A feleségem viszont időközben
csodálkozva adja ezt az én tudtomra:
A Mikulás csomagját a cipőmbe rakta

és azt üzeni nekem,
hogy én elfelejtettem
a cipőtisztítást.
Így vártam a ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké ...

Szemeikben tiszta érzelem.
Ők még hisznek a mesékben,
a mesék tiszta értelmében,
a mesék őszinte szellemében.

Nagy a mesélők felelőssége,
a meseírók kötelessége,
a meséket őrzők tisztessége,
hogy ne vigyenek értéktelent

a gyerekek tiszta lelkébe,
mert annak torzulás lesz a vége.
Elveszik a ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Fehér felett a légi kék
mutogatja látszat színét,
s bohócruhában őszi fák
fújják az öblös trombitát.

Levélnyáj fényhangok alatt
engedelmesen átszalad.
Piros villan, egy-egy virág,
a csendre szórja csillagát.

Lankás lejtőn ott múlt mese:
Szabó Dezső ...