Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Költő, egykor írtál egy verset,
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..

Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..

Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: - Mit hozott és mit hoz
ötvenhat, ...

láttad-e mint hunyorgott át a kéken
északszemű ég szinte észrevétlen?

hallottad-e a fémsírást? a száraz
szakállas fűapó sírt - önmagának

a lehetetlen piros bogyókban ért be
- de közelebb került-e messzesége?

tölgyesben őz néz földszín bőre rebben
csend-levél leng elnémult hangszerekben

párája száll alig sejthető ...

Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,

csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.

Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik lendülettel!

... és ekkor ...

Hangok futnak, majd egyesülnek, -
zsongás ringat csillogó csendet.
Fent felhő: tejjel megtelt emlő.
Édes lustaság oly kelendő!

Öröknek elhitt pillanat van:
Szellem alszik bezárt palackban.
S lehet: csak én? Át üvegálmon
holnapok piros tüzét látom.

Gyümölcsök érnek és beérnek,
hoznak méz sárgát, mélyen kéket,
ígérő ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...