Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt ...

Dalszöveg, Etyepetye manó belépője a Manóföldi történet c. mesejátékban, az utolsó sort a közönség Etyepetyével együtt énekli.

Akárkivel nem etyepetyézek!
Halljátok e dalt, s majd nagyot néztek,
mert ilyet eddig, kicsik és nagyok,
sohasem-hahaha-halottatok!

(belekezd a dalba)

Lalika nyargalt lila lovon,
s ...

..hogy mi is szent (és ki is)? Hát, Barátom,
attól függ: mit is értünk "szent" alatt.
Lehet, - írom tréfás-komoly szavakkal -
a Gondolat szent csupán: önmagad,
ha jót akar, és megfontoltan tisztel
rá érdemest, e különös világ,
ez az Emberrel kezet fogó Isten
kétkedően hallgat litániát,
a Gondolat eszköz is szívnek, észnek,
s iránytű is, ...

Van egy könyv az életkönyvem ez,
milliónyi fejezet mely kötelez.
Ez a könyv megmutatja mennyit érek én,
benne van, a születésem, és az hogy meddig élek én.


Leírja szomorúságom, vágyaim, örömöm,
azt is megmondja, ki lesz a jövőm.
Vérből vannak betűi, hisz az élet szines költemény,
az is benne van, hogy az élet milyen ...

Virágos kertben jár az én babám
száz virág nyílik léptei nyomán.
Alkonyat tájban szerelmesen én
légyottra várom kertem rejtekén,

Piros az ajka, mint rózsaszirom,
kitikkadt számnak csókja irgalom.
Hangja csilingel, sóhaja vigasz,
szemében látom, a szíve igaz.

Virágos kertben kezét megfogom,
karcsú ...

Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.

Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.

Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.

Esőnek, dérnek könnyei,
sötét köd ...