Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a ...

A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

A Mikulásra örömmel várva
lelkemben gyerek leszek újra.
Sokszor felnézek az égre.
Felnőttként hiszek a mesékben.

A Mikulásra buzgón várva az eget nézem.
A feleségem viszont időközben
csodálkozva adja ezt az én tudtomra:
A Mikulás csomagját a cipőmbe rakta

és azt üzeni nekem,
hogy én elfelejtettem
a cipőtisztítást.
Így vártam a ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké ...

Szemeikben tiszta érzelem.
Ők még hisznek a mesékben,
a mesék tiszta értelmében,
a mesék őszinte szellemében.

Nagy a mesélők felelőssége,
a meseírók kötelessége,
a meséket őrzők tisztessége,
hogy ne vigyenek értéktelent

a gyerekek tiszta lelkébe,
mert annak torzulás lesz a vége.
Elveszik a ...