Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Mese

164 
..hogy mi is szent (és ki is)? Hát, Barátom,
attól függ: mit is értünk "szent" alatt.
Lehet, - írom tréfás-komoly szavakkal -
a Gondolat szent csupán: önmagad,
ha jót akar, és megfontoltan tisztel
rá érdemest, e különös világ,
ez az Emberrel kezet fogó Isten
kétkedően hallgat litániát,
a Gondolat eszköz is szívnek, észnek,
s iránytű is, ...
Olvasták: 509
Részletek
Az Ön versének a helye...
230 
Van egy könyv az életkönyvem ez,
milliónyi fejezet mely kötelez.
Ez a könyv megmutatja mennyit érek én,
benne van, a születésem, és az hogy meddig élek én.


Leírja szomorúságom, vágyaim, örömöm,
azt is megmondja, ki lesz a jövőm.
Vérből vannak betűi, hisz az élet szines költemény,
az is benne van, hogy az élet milyen ...
Olvasták: 699
Részletek
415 
Virágos kertben jár az én babám
száz virág nyílik léptei nyomán.
Alkonyat tájban szerelmesen én
légyottra várom kertem rejtekén,

Piros az ajka, mint rózsaszirom,
kitikkadt számnak csókja irgalom.
Hangja csilingel, sóhaja vigasz,
szemében látom, a szíve igaz.

Virágos kertben kezét megfogom,
karcsú ...
Olvasták: 1038
Részletek
227 
Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.

Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.

Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.

Esőnek, dérnek könnyei,
sötét köd ...
Olvasták: 598
Részletek
207 
Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a ...
Olvasták: 748
Részletek
152 
A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...
Olvasták: 567
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére