Az október..

Hamvadó napfénynek sugarából kortyolok..
Természet öléből mint "hattyú", feltámadok.

Tán a meleg teszi zsibbadt tagjaim
nehéznek tűnt vánszorgását..?
Vagy tán a hosszúnak ígért
partoknak szélei, hol hittem,
hullámok varázsszárnyán..
"Elindulhatok" ?..

Tényleg hattyú lennék??
Vagy,mint az Andersen ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven, versben és apevákban?

Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.

Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!

Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e ...

Az ősz első jele az, mikor átnéz
kék szem a kéken: csend, s bánat, hallgatag,
visszanéznek, elmúláson tűnődnek,
s könnycseppesek kimondatlan szavak.

Én is tűnődöm ilyenkor. A Szépség
köntöse alatt félénk táj szíve fáj.
A költő lehet, hogy szavaknak isten, -
valóságnak csak száműzött király.

Egyik virág bezár, de nyit egy ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

Erdő? Csodatáj. Benne annyi minden
együtt! Árnyak élnek félelmeinkben,
majd nap süt át tölgyes, bükkös sötéten,
s békét köt fény, s madárdal, - meseszépen.

Az erdőben olykor kis sárga gomba
ugrik eléd, vagy szegődik nyomodba,
vagy piros kalapon foltnyáj fehérlik,
s levélközökön át elvágysz a ...