ÓKOR. Időnként itt-ott szóltak bölcsek:
- Az emberség egy jobb kort követel meg!
Az athéniak ily szavakra köptek:
görög görögre támadt, öldököltek.
Isteneik? Érdekes pofák voltak,
s ők is tették a sok pofátlan rosszat.
Tény: gyönyörű lett egy-egy szobor, váza..
Ám a Szépség kincsekkel telt világa
nem lehet álarc, ami történt, ...

A látszat és a tény…
Mint a sötét és fény!
Lehetnek édes testvérek,
De, még szembe is mehetnek…

A látszat, mondhat jót és oly' rosszat,
De ha nem figyelsz, jól elkábíthat!
A tény lehet jó és oly' rossz,
De járhatsz úgy, mint Ikarosz.

Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk
Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen ...

Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.

Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek ...

Az iránta érzett szerelmem rég kezdődött,
még fiatalok voltunk mikor érlelődött.
Külön utakra vezérelt minket az élet,
ez után kezdődik az igaz történet.
Sok évig éltem plátói szerelemben,
vágytam hogy az élet felém vezéreljen.

Amikor megtette felém a lépéseit félve,
éjszakákat virrasztottunk átbeszélve.
Egy gondolat forrongott ...

Viharban a vízióm is viharos…

Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással,
Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással…

Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek,
Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek…

A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még
Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed ...

Versben és haikuban vizionálok…

Percek lopottak,
Ringatnak, körbevesznek.
Sorompó fönt van.
*
Ha majd hosszú útra megyek, visszanéz a tekintet…
Majd sokáig mesélik, nem búcsúzott, csak legyintett…
*
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc