A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...

A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín katángvirágok.
Ösvények vittek és ösvények ...

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

A nyíló jégvirág
Beteríti az ablakot.
A látást zavarja.
Kristályos szirmok csillognak,
Némán mesélésbe fognak.
*
Immár, csontos a víz
Lefedi a tó felszínét.
Nagy korcsolyapálya.
Egy kislány pörög szoknyában,
Táncol, játszik tündérlázban.
*
Ablakban jégvirág.
Oly' zúzmarás fák, csak ...

Livi a tündérem.

Még óvodás voltam, de tisztán emlékszem.
Megmozdult egy tejfogam, ettől nagyon féltem.
Fájni fog? Vérezni? Mi történik most velem?
Megnyugodni nem tudtam, beszélhettek is nekem.

Ezen a napon történt életem csodája.
Anyukám egy levéllel szaladt a szobába.
Nézd kicsim tündér írással kaptál üzenetet,
pattanj az ölembe, ...

Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!
Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll…
Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!

Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót,
Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót,
Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót.

Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan ...