Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!
Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll…
Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!

Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót,
Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót,
Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót.

Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan ...

Szemlélő voltam – versben HIAQ –ban és TANQ –ban.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között,
Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között?
Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- ...

1.-Vers Barabás Patrícia- A leghűségesebb barát( A mentőkutya)


A bundám barna volt,

Vörös foltok borítottak,

Az éjszakával azonosultak.

Boldog voltam.



Emlékszel még rám?

Szaglásztam a légy után,

Közben orrom táncolt furán,

Mint az orángután.



Te még kicsi voltál,

Még csak járni ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven, versben és apevákban?

Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.

Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!

Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e ...