Istenem, jöjjön el a Te irgalmasságod!
Teremtésünk óta, mi vagyunk a családod.
Megteremtettünk és nekünk is lett családunk…
Istenem! Ne engedd, hogy szétverjék családunk!

A család tartja össze az emberiséget.
Liberalizmus rombolja; eszmeiséget.
Család az alapja, minden ...

Szerelem, Te csodás égi tünemény,
Nem vagy más, csak kémiai esemény!

Meglátod a szerelmed tárgyát?
Megérzed irántadi vágyát?
Benned is beindult az érzés?
Már nincs is benned a kétség, és…

Szerelem oly’ mint egy Isteni sugallat,
Magához von, elragad, ez egy nagy falat
Boldogság… elmerülés a ...

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Ősz:

Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen…
A kisbogarak, már csak életuntan csámborognak,
Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak.

Ősz
Leple
Fényt takar.
Vánszorgó lét
Emléket kutat.
*
A nyári ...

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Tavasz:

A tavasznak is van tündére?
Ugyan, miért nem jár már erre?

Most,
apró
talpai
nyomán éled
alvó természet.
*
Nekünk a téli éj, csapjon már át a tavasz hajnalba.
Szeretnénk, mikor sarjad a fű, azt hallgatni hajnalba’…

A
test ...

Az ezüst nyár nyáron, s önmagán túltett:
levelein fellobbant fényfolyam
indult el, - és egy költő arra gondolt:
e világban még mindig dolga van.

Ha ugyan dolog Szépséget csodálni,
menteni a múlandó perceket,
míg meleg légben el-elszáll varázslat,
s csend zárul össze madárhang felett..

Varázslatával vétkezik a költő,
ha elfedi azt, ...

Neved nem tudom, rovarfurcsaság,
csúnya szépség, melyen mozog a csáp,
hatlábú lét, petéből lett csoda,
nagy, teremtő kör gúnyos mosolya.

Elővehetném képeskönyvemet:
benne rovarkép, hatalmas tömeg,
de lusta is, meg költő is vagyok, -
s te sem kívánsz tudós vizsgálatot.

Bevallom, már a versem elején,
ösztön lényecske, hogy lenézlek ...