A hatalmas Szaturnusz a tél istene,
Nagy téli viharokat küld le a földre.
Sajna igaz, ember vívta ki az Isten
Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen.

Szereposztás adott; Isten és ember
Látszik, ember, állat, növény a fényben.
Ember bizony nem ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...

Az ősz első jele az, mikor átnéz
kék szem a kéken: csend, s bánat, hallgatag,
visszanéznek, elmúláson tűnődnek,
s könnycseppesek kimondatlan szavak.

Én is tűnődöm ilyenkor. A Szépség
köntöse alatt félénk táj szíve fáj.
A költő lehet, hogy szavaknak isten, -
valóságnak csak száműzött ...

Neked írom, a "Szépség Koldusának".
Volt országodban koldus lett a Szépség.
Olykor eltévedt álmod volt az Isten, -
de a lelkedben vágy feszült, merész ég.

Minek írom? Hazád nem volt. Neked sem.
Képzelt tájaid hitted el Hazádnak.
Reménykedik a jót akaró Költő, -
míg a sínekre nem löki a ...

A múlt remények, munkák, gondok, eredmények
gyümölcsökben, virágokban jelennek meg,
adnak boldogító örömöt életünknek,
szépséget. önbesülő büszkeséget lelkünknek.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem,
amikor dolgoztam az ápolt kertünkben,
s végeztem a feladatom a természetben
azzal a legszorosabb egységben.

Megláttam a jövőnek ...

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros…

Csendnek a hangja
Szelek szárnyán utazik.
Sűrű villámlás.
Szívem sötétje csillám,
Szereteted hűs villám.
*
Erdő, némaság
Temploma, sok fa csendje.
Szél nyerít ágon!
Istenek látnak így is,
Behunyt szemük szép Iris.
*
Színes ...