Rét-idő volt. Lent szöcske, sáska ugrált.
Fent Hófehérke fénylett, hallgatott.
Virág napernyők ringó ligetének
katángsor küldött kék pillanatot.

A fecskék ívén ezüst pontok gyúltak,
felszikráztak. Mint hullt múlt és jelen!
Minden jelen múltból és önmagából,
s tűzzé lehet nagy varázsszőnyegen.

A rét időben égő múlt ...

Reklámbohóc vigyorog,
mert vigyorogtatják.
Aki most a népre köp, -
köpheti a markát!

Nép? Már nincs is. Helyette
csak tömeg van, árva.
Röhög rajta kéjurak
dísz-köztársasága.

Szól a huszonegyedik,
mármint ez a század:
- Híres Költő, honvédtiszt,
nálunk fogd be szádat!

Nemzetiszín színpadon
mi is ma a módi?
Aki ...

Bokorvilág. Fekete fürtű bodza
izzó sötétjét a szemekbe dobja.
Fent a felhőhad fénygőggel halad,

akár megannyi hit-kalmár kisember,
ki tudja jól: a haszon merre ment el,
s égboltot vált, ha itt a pillanat.

Hit-kalmárok. Nem tartozom közéjük,
s nem dicsérem illemből törpeségük,
nem volt enyém sohasem illemük,

mohóságuk, egymást ...

ÓKOR. Időnként itt-ott szóltak bölcsek:
- Az emberség egy jobb kort követel meg!
Az athéniak ily szavakra köptek:
görög görögre támadt, öldököltek.
Isteneik? Érdekes pofák voltak,
s ők is tették a sok pofátlan rosszat.
Tény: gyönyörű lett egy-egy szobor, váza..
Ám a Szépség kincsekkel telt világa
nem ...

Békés a csend.
Nem zörren falevél, nem zizzen szél,
kis rigók alszanak a bokrok tövén.

Csak egy hang, egy ütem,egy ritmus zengett.
Csak ezt hallottam mellkasom peronján,
dübörgő tamtamot, mit a fülem jelzett..

Szemeim legelve édes ajkadon,
s arcodat látni, tekinteted..
Elöntött suttogva sóhajom.

Ölelve távolról, karjaimba ...

Aki a múltjában véglegesen elmerült, csak azt fürkészi,
Az azt mutatja, hogy jövőben nem hisz, azt nincs kedve fürkészni.
Nem kívánhat jobb jövőt, aki nem hisz benne,
Kinek a jelene és múltja, nem istene...

Láttad-e már az éjben, hogy a sok sötét szín veled csak játszik?
Azt meg tán’ tudod-e, hogy ez a kavalkád, ...