Azt hiszed: hogy előre halad,
Pedig elfogy mindig a nap.
S nem tudod, hol a vége,
Elpazarolt aprópénze,
Életednek a nap.

Ezért hát, ne légy szeles
Oly sok, ami felesleges
— mégis töröd magad utána,
hogy a végén majd megbánva,
Mondd, éltél: minek, és hiába!

Rossz sorsodért, mást okolsz,
Hamis vádakat, feszt koholsz,
Közbe magad, ...

Csendes jelenben,
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel ...

Csendes a folyó mert éjszaka van,
Csendes a folyó mert rá világít a hold
Benne látlak téged s ragyogó szemeidet
miket a folyó tökre vissza ver nékem.
Ott ülve a folyó parton miként tükör képed nézem
s hirtelen fel eszmélek ott vagy velem
ölembe pillantok s szemeidbe nézek mélyen.

Kérdem az eget,hogy mivel érdemeltelek ki téged
mivel nyertem ...

Említettem már néked,hogy két énem
viaskodik a lelkemben azért mit érzek.
Egyik énem ölelne s soha el nem engedne
de a másik csak ellökne minél messzebbre.
Mikor megöleltél engem azon a reggelen
lelkem s testem örömtől égett.
Csak öleltelek téged s kértem e pillanat öröké tartson
de a pillanat tova szaladt s elengedtél engem.
Lelkem s testem ...

A csendről sokszor írtam,
csendem költői csend, -
nem csak zajok hiánya,
de Csend, amely teremt.

Teremt kis kék harangból
szebbet, - virág, ha kék,
csenddel kéksége együtt
nem csak szép, - meseszép!

Ily csend teremt a fákon
kis mókás ördögöt,
s mosolyt az angyalarcon
fények, s árnyak között.

Teremt! Tavakon égő
ezüstje ...

Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!

A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a ...