Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Ima

170 
Szem e tájat be nem fogja,
azt egy facsoport ketté osztja.
Fenn a kék ég boltozata,
lenn az Alföld símasága.

Fent repülök gondolatban,
bár lent ülök egymagamban.
Ez egy természeti csoda.
Ez az Alföld nagy-nagy titka!

Az Alföld a szépségek tárháza!
A Hortobágy szikes pusztája,
Hajdúszoboszló gyógyvíz-vagyona
mind nagyon ...
Olvasták: 513
Részletek
Az Ön versének a helye...
182 
Istenem! Te csodát teszel ezzel a vízzel
és ezzel a csodával lelkünket töltöd fel!
Ez a csoda hitünk a saját gyógyulásunkban,
remény egészségünk feltétlen javulásában!

Istenem! Szíved-lelked termése e csodavíz,
amely minket fájdalmaink csökkenéséhez visz!
Amikor ebbe a vízbe betegen belépünk,
gyógyulásunkra kizárólag Benned van ...
Olvasták: 516
Részletek
187 
Feladom az elveim, az álmaim a jelenem értetek,
Mégsem becsültök csak a tetteimben kétkedtek.
Mennyire fáj ez nem látjátok rajtam?
A fájdalom pedig itt van minden sorban.

Hívogat a halál lelkem kopár és kiégett,
Gyerünk rúgjatok belém érzem már a lábatok.
Nem vagytok másik csak ruhában járó állatok.
Én nem vagyok író, én nem vagyok ...
Olvasták: 605
Részletek
252 
Szavaim soha nem válnak köddé,
Minden szavam megmarad mindörökké.
Ez a baj, ha szóltam vagy megjegyzésem elmondtam,
Általában rosszul jártam ,vagy barátaim taszítottam el sorban.

Így szavak szárnyán fordul az élet a jóból a rosszba,
De a szavaimat én alkottam és nem a gólya hozta.
A kimondott szövegek ...
Olvasták: 1076
Részletek
223 
Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim alanyi joggal levetnéd,
A végtelen ...
Olvasták: 702
Részletek
213 
Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...
Olvasták: 701
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére