Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom,
Melynek illata csukja le szemem-

Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meg lelhetsz.

Ah, mily' öröm ez énnekem,
Álmodni sem tudnék ilyen ...

Annyira vártalak.
Kínzó szerelem.
Megtört a csend.
A világ csak nevetett.
Kín volt az élet.
Szenvedés.Félelem.
Nélküled üres volt.
Nyűg volt az életem.
Vergődtem.Mint hal
a hálóban.
Mint madár a
csapongó hullámok között.
Mint szomjas állat
a sivatag belsejében.
Nélküled szédült szívem
szomjasan ...

Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban
Minden könnyet érted ejtek kínzó fájdalomban
A lélek zokogva üvölt fel a csendben
A gyűlölet miattad izzik a szívemben
Imádkozom bújva és remegve
Beszélek hozzád félve és szeretve
Ne tudja senki hogy imádlak
Fityiszt mutatok a világnak
Ne tudják hogy hiányod meggyötör
S bánatom ...

Egyedül a sötétben
Lógok egy kötélen
Szememből vér folyik könny helyett
Halott vagyok nélküled
Kezem imára kulcsolom
Benne a fényképed markolom
Lehunyom szemem
S újra szádat csókolom
Nem fáj már semmi
Most örökre búcsúzom.

Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Lángoló eső hullik a fagyott földre,
lángoló eső a jeget elsöpörte.
Életet hozott a halott világba,
meghallgatott hazug imája,
bosszúja lesz utolsó csapás a világra,
s már mindegy lesz ki miért imádta.