Szeretettel írom levelem
Ezen a hűs, nyári éjjelen.
Halványan pislákol a gyertya,
Rád gondolt kezemben a penna.
A naplemente juttatott eszembe,
S a szeretet adott tollat kezembe.

Régen azt hittem, hogy rossz korba
Szült engem az újvilág pora.
Hittem, nincsenek már királylányok,
Hős lovagok, repülő sárkányok.
Hittem, nincsen ...

A rózsa ledobná szirmait,
ha érezné bőröd illatát.
A nap fénye felhőt kívánna
ne lássa szemeid sugarát,
kráterek-lávái kihűlnének
forróságod oly merész.
Meghajszolt lovak remegését
érzi testem ha simogatlak,
s térdre omolva előtted
mint bálványimádók
úgy hiszek szerelmedben.

Testedben vagyok beszöktem
mikor ...

Mindig azt kérdezem Tőled :
- Mondd Kedvesem, hol a Végtelen? -
És mindig csak mosolyogsz...
Olyan huncut cinkosággal,
de szemed beszél helyetted!
- egy nap megtalálod Egyetlenem! -
És Én elhiszem Neked, mert szeretlek
s nem gondolunk most a holnapra,
az ebből kiinduló gondolatra,
mert mi sohasem karcoltunk ígéretet
egymásba...
Mégis ...

Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok ...

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire aki nem jön többé!
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva ...

Édesapám, aki már rég eltávozott,
nyomodba sem léphetek.
Örökre szívemben vagy Te ott.
Gonoszság nincs a lelkemben.

Anyám, sajnos most tehozzád imátkozhatok
ifjú alkotók parányi körében.
Kérem, őrizzék emléketek angyalok.
Imám örökre Istenhez száll az égben.