Feladom az elveim, az álmaim a jelenem értetek,
Mégsem becsültök csak a tetteimben kétkedtek.
Mennyire fáj ez nem látjátok rajtam?
A fájdalom pedig itt van minden sorban.

Hívogat a halál lelkem kopár és kiégett,
Gyerünk rúgjatok belém érzem már a lábatok.
Nem vagytok másik csak ruhában járó állatok.
Én nem vagyok író, én nem vagyok ...

Szavaim soha nem válnak köddé,
Minden szavam megmarad mindörökké.
Ez a baj, ha szóltam vagy megjegyzésem elmondtam,
Általában rosszul jártam ,vagy barátaim taszítottam el sorban.

Így szavak szárnyán fordul az élet a jóból a rosszba,
De a szavaimat én alkottam és nem a gólya hozta.
A kimondott szövegek ...

Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim alanyi joggal levetnéd,
A végtelen ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Most jött el a pillanat, vár a végtelen,
Az élet velem oly kegyetlen,
Álmaimat vette el tőlem,
Ezért mindenpillanatban hullik a könnyem.

Hagyom, hogy magával vigyen a halál,
Az élet nem szeretett így most a nyugalom rám talál,
Már nem fájnak a szavak, amik lelkemet tépték szét,
Hallottam, ahogy egy angyal ...

Mindannyian keresünk.
Talán magunk sem tudjuk mit,
egy mosolyt, egy szót, egy érintést;
hiányoznak rá a szavaink.

Hasztalan járjuk táncunk
a hétköznapok parkettjén,
s ha jön a hétvége,
boldogan menekülünk
a hamis érzésbe,
az ál-örömök fényébe,
melyeknek lézerpengéje
hasít lyukat az éj szövetébe.

Rebegjük, ...