A szerelem egy csodálatos szó
Olyan mint a földrehulló hó
Sokáig tart de nem örökké álló
Mert sok dolog van benne fájó

Szeretni valakit csodálatos érzés
Hogy viszonozza - e az jó kérdés
De ha szíve mondja, hogy szeret és imád
Elhiheted minden szavát

De ha csak mondja, és nem mutatja
Ha egyre hangosab a sóhaja
Ha már nem ...

A szerelem elvakít,
az érzés megbolondít.
Tudom hogy nem szeret,
de szívem így mit tehet?

Nem tudja, de imádom,
telt ajkait kívánom.
Nem tudja, de mit tegyek,
ha csak várok, sosem tudja meg.

De mit tegyek ha nem szeret?
Egy ember ekkor mit tehet?
De ha elmondani nem merem,
Hogy tudja meg, Szeretem?

Megtudja majd, hisz én is ...

Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.

Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...

Valahol messze állsz
egy piramis tetején.
Ruhád redőire homokot
szórt a szél.
Arcod fehér, szemed kék,
ealahol a láthatáron a sivatag és az ég
összeér.
A magasságok papnője lettél.
Nekem már nem fénylik,
csak a fekete remény.
Mit várhatok,
merő esztelenség.
Felérni hozzád én?
Nem él aki vár!
Él aki ...

Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...

Ságon, a folyóparton, a töltés dombon
A szomorúfűz szomorúbb, mint valaha
Hullajtja levelét messze a magasba.
A szél rátámad a levelekre olykor,
Eltépi a fától, a fűztől, az ágtól.
Száz levél a magasból meg száz a sárból
Tekint a fűzre s a szép nyárra gondol.

Ságon most összenéz a templom két tornya,
Mert már sehol sem ...