Két sima, két fordított. Látod?
Szaporodnának e sorok,
ha a dolgok menetébe
nem avatkozna bele
folyton-folyvást
apró barkamancsod.

Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.

A paplan szélébe álmodtam ezt a sort,
Ami messze repít egy jobb kort.
Ez a nap vége, aludhatok végre éjjel,
De párnámból kimászik a hajnal,
És vele a nappal őrült nagy zajjal.

Én álmodtam egy világot de csakis magamnak,
Hol a holnapok jönnek s nem szaladnak.
De a hétköznapoktól a lelkemen egy harapás,
Ebben az életben az élet dala ...

Megőrjít a vágy mit érted érzek,
Tengernyi kín az én részem,
Háborgó szívem vigasztalan,
Testemnek szomja olthatatlan.

Kínzó vágyam csak te olthatnád,
Szerelmem tűzét csillapíthatnád,
Gyönyörű tested írja kínomnak,
Csak téged kívánlak magamnak.

Kívánom szemeid csillogását,
Tested őrült lázas ...

Csak akkor lesz itt jó világ,
Mikor meghallják az imánk,
Nem tudjuk mikor mit tegyünk,
Tanácstalanul egy birkanyáj lettünk.

Mert közöttünk már senki se tiszta,
Mindenki a felmenői mocskos vizét issza,
Kérleli az Istent, mindent vonjon vissza,
Mert ami itt folyik az már nem a Tisza.

A sorsnak élén amin táncolsz,
Azt úgy hívják ...

Mikor elmúlik a nyár,
S hull a falevél,
S pár hónapon belül beköszönt a tél!
A mikulás napján megleplek téged
Mert mindig olyan vagy, mint a Szentlélek,
Karácsony napján olyan vagy, mint angyal,
Aki szinte táncol Szent Jánossal!
Feldíszíted a fát, nagy sebbel-lobbal,
S köszönetet mondasz az éves mormokkal
Imádkozom én is veled, hisz ...