Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban
Minden könnyet érted ejtek kínzó fájdalomban
A lélek zokogva üvölt fel a csendben
A gyűlölet miattad izzik a szívemben
Imádkozom bújva és remegve
Beszélek hozzád félve és szeretve
Ne tudja senki hogy imádlak
Fityiszt mutatok a világnak
Ne tudják hogy hiányod meggyötör
S bánatom ...

Egyedül a sötétben
Lógok egy kötélen
Szememből vér folyik könny helyett
Halott vagyok nélküled
Kezem imára kulcsolom
Benne a fényképed markolom
Lehunyom szemem
S újra szádat csókolom
Nem fáj már semmi
Most örökre búcsúzom.

Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Lángoló eső hullik a fagyott földre,
lángoló eső a jeget elsöpörte.
Életet hozott a halott világba,
meghallgatott hazug imája,
bosszúja lesz utolsó csapás a világra,
s már mindegy lesz ki miért imádta.

Szeretettel írom levelem
Ezen a hűs, nyári éjjelen.
Halványan pislákol a gyertya,
Rád gondolt kezemben a penna.
A naplemente juttatott eszembe,
S a szeretet adott tollat kezembe.

Régen azt hittem, hogy rossz korba
Szült engem az újvilág pora.
Hittem, nincsenek már királylányok,
Hős lovagok, repülő sárkányok.
Hittem, nincsen ...

A rózsa ledobná szirmait,
ha érezné bőröd illatát.
A nap fénye felhőt kívánna
ne lássa szemeid sugarát,
kráterek-lávái kihűlnének
forróságod oly merész.
Meghajszolt lovak remegését
érzi testem ha simogatlak,
s térdre omolva előtted
mint bálványimádók
úgy hiszek szerelmedben.

Testedben vagyok beszöktem
mikor ...