Beleveszünk az
Ég, kékjébe… élvezzük.
A mennyem Te vagy!
*

Élő angyalom
Vagy, csak hívogass folyvást.
Így üdvözülünk.
*

Szádból, lelkemnek
Ima hallatszik. Áldlak!
Paradicsom ez.
*

Lelkem mélyéből
Sok szeretetem adom.
Áradó folyó.
*

Révészed vagyok,
Háton viszlek ...

(Septolet)
Minden évben
Egyszer
Lészen…

Most is eljött,
Anyák napja ideköltözött.
Köszöntjük Anyát,
Keressük káprázatát.
*

(Senrjú)
Már messzire ment,
Én csak vágyódok érte…
Ő adott éltet…
*

Rossz álmaim vannak,
Bennem laknak?

Anyácska! Hiányzol!
Lelkem-eszem hiányol…
Nincs ...

Szétterül a tavasz…

A belázasodott
Fák, ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma…
Szelíd angyalok szőnek át,
Pihe-puha földi imát.
*
Tengernyi a vágyam,
Hogy mezőn, fűtenger legyen.
Zölden már sarjadó!
Szárnyak érintik kék eget,
Összekulcsolják két kezed.
*
Fülledt, tavaszi éj
Nincs, de tavaszillat lenghet.
Mélyet ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...

Karjaiban ringat az erdő,
A friss, üde, mesés erdő.

Imádom az erdő illatát,
A gombák színes kalapját.

Az erdő halk csodáját,
A fakopáncs érdekes kopogását.

Fenyőillat, patakzúgás,
Az erdő egy nagy titokzatosság.

Madárének, vadgesztenye,
Piros málna, erdei mese.

A napfény kellemes sugara,
Az állatok halk ...

Hétköznapi pszichológia… meditáció.

Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet ...